Dylannek rossz fiús múltja és priusza van. Tisztában van vele, hogy a gazdag és gyönyörű Jess túl jó neki, de mindig is ő volt az egyetlen személy, aki átlátott a fiú kemény felszínén, egyenesen a szívébe, épp ezért reménytelenül szerelmes a lányba első találkozásuk óta.
Megváltozna érte, ha lenne esélye a lánynál.
De a baj megtalálja Dylant, akárhová is megy, és egy halálos hiba hamarosan arra kényszeríti, hogy útnak induljon és maga mögött hagyja álmait. Menekül és válaszokat keres - válaszokat a kérdésekre, amiket bárcsak soha ne tett volna fel.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Adott egy ártatlan, gyanútlan kis könyvmoly leányka (khm, khm én), aki egyszer betévedt a csúnya, gonosz, ezer veszélyt magukban rejtegető könyves blogok sűrűjébe, ahol különböző, szemrevaló külsővel és annál is incselkedőbb, csábító belső tartalommal rendelkező könyvek támadták meg, köztük a fent nevezett darab is. A lányka nem tudott ellenállni, belevetette magát a lapok közé, de mást kapott, mint várt, nagyon mást....
Dylan múltja elég zűrös, és ami azt illeti, a jelenje is. Ám ismer valakit, akiért hajlandó lenne, és akiért akar is megjavulni. Azonban, aki egyszer letért az útról, annak nem olyan könnyű visszatalálni, főleg, hogy Dylant folyton megtalálja a baj. Elindul apjához a börtönbe, hogy megtudja tőle örökölte - e "rossz vérét". Végül ráébred, hogy egészen más válaszokat talál, mint amiért elindult.
Ahogy Dylan, úgy én is egészen mást kaptam, mint amire számítottam, ebben kicsit hasonlítottunk is. Anno a road - trip mániás énem tette listára a könyvet, és most, hogy elkezdtem tudatosan csökkenteni a goodreads-es to read listámat, viszonylag hamar sorra is került, hiszen ez állt az első helyen. Azonban annak az igazi road - tripnek, amiért én annyira odavagyok, nyoma sem volt a könyvben, inkább menekülő - trip volt ez (kötve hiszem, hogy erre van megfelelő kifejezés), és az is csak nagyon minimális részét tette ki a cselekménynek, ahogy a romantika is. Szerelmeseinknek alig volt közös jelenetük a jelenben., szinte csak visszaemlékezésekből olvashattunk közös napjaikról. Oda akarok ezzel kilyukadni, hogy évek óta ez volt a legrosszabb és legfélrevezetőbb fülszöveg, amivel találkoztam.
Ha most gyorsan elolvassátok a fülszöveget és utána folytatjátok a bejegyzésemet, rá fogtok jönni, hogy miről is beszéltem.
Dylan abban a hitben él, hogy apjától örökölt gének miatt nem tud szabadulni a bűnöző léttől. Amikor Jess miatt megjavulni, akkor meg Wade, a legjobb barátja rángatja őt bele egy rablásba, tudtán kívül, ezért kell a menekülés útjára lépniük. Így kerül kapcsolatba nagyanyjával, apjával és rajtuk keresztül tulajdonképpen egész múltjával.
A srác alapból nem tartja magát sokra, mert problémái vannak az olvasással és az írással, pedig nagyon tehetséges, verseket ír, illetve csak költ, mert leírni nem tudja őket, így fejében tárolja őket.
Amikor apjával végül személyesen is találkozott, nem igazán értettem milyen válaszokat is vár tőle valójában. Nem apjától ered az életformája, hanem a körülményekből, ez már az elején is teljesen egyértelmű rajta kívül mindenkinek. A körülményekből pedig nem volt hiány.
Nem sejtettem, hogy ilyen irányt vesznek majd az események. Azzal, hogy végre beszél apjával és ráébred, hogy mi az igazság, nagyon sok minden megváltozik.
Sajnáltam, hogy 6 évesen egy ilyen megrázó eseményen kellett keresztülmennie, de az agya védekezésként elzárta az összes ezzel kapcsolatos traumatikus emléket. Aztán, mikor nagyanyjánál újra meglátja a helyszínt, ezek a mélyen elzárt emlékek apránként újra felszínre törnek, és a kirakó darabkái lassan összeállnak.
Azért is sajnáltam a srácot, mert tényleg tehetséges, de valahogyan sikerült elhitetnie magával, hogy apja miatt ő sem érhet el semmit az életben, még annak ellenére sem, hogy a környezetében többen próbálták őt meggyőzni az ellenkezőjéről. Sőt, még apja is rácáfol egy ponton, de valahogy ez sem segít rajta.
Úgy éreztem, hogy az írónő azt akarta megmutatni, hogy a téves beidegződésektől mennyire nehéz megszabadulni, főleg, ha az illető, még elég makacs is mellé. Apja ügyének kimenetele számomra nagyon meglepő volt, de ha jobban belegondolunk, illett a könyv többi részéhez, ahogyan a befejezés is, amiről gyanítom, hogy sokaknak nem fog tetszeni. Pedig sajnos ez volt a reális, érezni lehetett, hogy ilyesmi lesz a lezárás.
Több könyves oldalon is olvasgattam értékeléseket, és nagyon sok értékelőnek csalódást okozott a regény. Számos ember volt, aki nem is olvasta végig, pedig a történet simán megérdemelte volna. Itt mutatkozik meg az, hogy mekkora negatív hatása lehet egy rosszul megfogalmazott, félrevezető fülszövegnek.
Ha egy jó kis realista regényt szeretnétek olvasni, akkor ne habozzatok, de ha road - tripre és romantikára vágytok, akkor keressetek valami más olvasnivalót magatoknak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)