Ugrás a fő tartalomra

Mark Twain: Koldus és királyfi

Egy nyugtalan képzeletű koldusfiúcska a XVI. századi London nyomortanyáin könyveket olvas, és királyokról álmodik… Érdeklődése egy napon egészen a királyi palotáig sodorja, és egyszerre csak bent van a pompás termekben, s a vele egyidős királyfi játékból ruhacserét ajánl, csak egy-két pillanatra. Nos, ez a játék, különféle félreértések miatt, valóságra fordul! A koldusfiú hónapokon át élheti a királyfiú fenséges, de cseppet sem irigylésre méltó életét, a királyfiú pedig szörnyű megaláztatások és szenvedések közt kénytelen ismereteket, emberséget és bölcsességet gyűjteni eljövendő országlása idejére. Mark Twain részrehajlás nélkül mindkét sorsnak a legalaposabban végére járt, mint aki maga is hol koldusnak, hol királyfinak álmodja magát…

Egyik nap  elvonultam a könyvespolc előtt, ami előtt egyébként minden egyes nap elhaladok, balra néztem és megakadt a szemem egy elfektetett könyvön, aminek koldus és királyfi volt a címe.
Kivettem, belenéztem és úgy döntöttem, elolvasom.


Tom Clancy koldus, nyomorban él, apja és nagyanyja rendszeresen veri őt, ha nem hoz haza semmit. Szeret tanulni, olvasni, ha lehetősége van rá lopva, azt ki is használja. Királyokról, királyfiakról álmodik. Egy nap összeakad Edwarddal (VIII. Henrik fiával), a herceggel, aki szívesen kipróbálná, milyen is szabadon élni, udvari kötöttségek és etikett nélkül.

Ki nem ismerné a klasszikus Koldus és királyfi című mesét? Szerintem már valahol mindenki találkozott vele engem kivéve. Rémlik valami, hogy talán rajzfilm formájában kiskoromban volt szerencsém a történethez, de mindösszesen annyi maradt meg, hogy egy királyfi meg egy szegény fiú találkoznak és cserélnek.
Azonban most, hogy rátaláltam az eredeti regényre, gyorsan pótoltam is az elmaradásomat.

Elsőként azt érdemes elmondani, hogy ez nem olyan regény, amin érdemes átszaladni. Nem kimondottan mese, de kicsit mégis az, még akkor is, ha nem nézzük a benne elrejtőző illusztrációkat , amik egyébként tökéletesen kiegészítették a történetet. ( Nem épp egy mai kiadás került a kezembe...) A cselekmény maga nem bonyolult és szövevényes, igaz a szereplők minden apróságot  hatalmas dologként éltek meg, az én ízlésemnek kissé túlságosan teátrálisan. Nem tudom pontosan, hogy ez Mark Twain stílusjegye vagy a szereplőket alkotta meg direkt ilyennek, a kornak megfelelően. Nincs összehasonlítási alapom, tekintve, hogy ez az első regényem tőle. Nem volt egyébként annyira zavaró, csak inkább emlékeztetett emiatt egy mesére, olyan szempontból azonban korántsem mese, hogy valós történelmi alapokon nyugszik.

Igyekszik korhű képet festeni az olvasó számára az 1500-as évek Angliájáról VIII. Henrik uralkodása alatt, az emberek szokásain, a törvényeken, a kor ideáin át egészen az épületek és a környezet aprólékos leírásáig. De micsoda leírások voltak! Szinte olyan volt, mintha egy - egy szó egy- egy ecsetvonás lenne és mondatról mondatra tárulna fel előttünk az a kép, amit a szerző láttatni akar a kedves olvasókkal. Az utolsó szalmaszálig láttam magam előtt azt a szobát, ahol Tom lakott vagy láttam a palotában a lakomához terített asztalt, telis - tele finomabbnál finomabb falatokkal.

Azonban maga a cselekmény nem igazán nyerte el a tetszésemet. Az rendben van, hogy két kisfiú helyet cserél. Az is rendben van, hogy Tom Clancy mondhatni majdnem tökéletesen akklimatizálódott viszonylag rövid időn belül az új környezetéhez. Persze, könnyű dolga volt, mert sokan voltak a segítségére, de látszott rajta, hogy nem csak élvezi a jó körülményeket, meg az új helyzetét, hanem meg is akar felelni, méltó akar lenni arra a posztra, ami az ölébe hullott egy szerencsés véletlen folytán.
Mindez a másik szereplőről, Edwardról már nem mondható el. Annak ellenére, hogy az elején mennyire lelkendezett arról, hogy Tomnak milyen jó, amiért szabadon játszhat, járhat - kelhet, semmi hajlandóságot nem mutatott bármely említett tevékenység kipróbálására. Nyilván nem volt olyan könnyű dolga, hisz ki akarna önként nyomorba zuhanni és ott élni. Az is nehezítette a helyzetét, hogy úri származását nem volt képes levetkőzni kinézete, rongyos ruhái ellenére sem és ugyanolya gőgösen, lekezelően bánt a szegényekkel, mintha a trónon ülve beszélne hozzájuk. Nem vitatom, néhányuk megérdemelte ezt a stílust, még akkor is, ha nem vették őt komolyan, hanem egyenesen a szemébe nevettek és teljesen elmeháborodottnak titulálták.
A vége is mondhatni meseszerű, de azért megvolt benne a tanulság is, amit Edward részéről végig hiányoltam. Azért mégiscsak tanult valamit ő is a cseréből, még ha ez útközben nem is derült ki,
A meseszerű véget keveri a valósággal, hiszen Edward itt is úgy éli tovább életét, ahogy valójában tette, viszonylag röviden.
Mindenképpen érdekes olvasmány és határozottan a könnyebben befogadható klasszikusok közé tartozik.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo

Becca Fitzpatrick: Crescendo ( Hush, hush 2.)

Nora tudhatta volna, hogy élete nagyon távol áll a tökéletestől. Annak ellenére, hogy járni kezdett a védőangyalával,  Patch-csel (aki címével ellentétben minden, csak nem angyali),  és túlélt egy ellene irányuló merényletet, a dolgok nem állnak túl jól. Patch kezd eltávolodni tőle, de Nora képtelen rájönni, hogy csupán az ő érdekében teszi vagy azért mert érdeklődik a lány ősellensége, Marcie Millar iránt. Arról nem is beszélve, hogy Norát, apjáról bevillanó képek is kísértik, ezért mindenáron ki akarja deríteni, mi történt vele azon az éjszakán, mikor elment Portland-be és soha nem tért haza. Nora minél mélyebbre ás apja halálának ügyében, annál több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy vajon az ő Nephilim vérvonalának mennyi köze van az ügyhöz, és  miért van ő nagyobb veszélyben, mint más átlag lányok. Mivel Patch nem ad választ a kérdéseire, sőt úgy tűnik még útjában is áll, ezért Norának saját magának kell válaszokat keresnie. Tudván, hogy van egy őrangyala, újra és újr

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)