figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2014. november 30., vasárnap

Jessica Sorensen: The Destiny of Violet and Luke (The Coincidence #3)

Luke Price élete mindig is a rendről és kontrollról szólt, igyekezett kifelé keménynek mutatkozni. Luke számára az értelmetlen, céltalan kapcsolatok, csak figyelemelterelésként szolgálnak - gyermekkora torz emlékeinek kiszorítására. Kétségbeesetten szeretne megfeledkezni  múltjáról, de bármit csinál, az folyton kísérti őt. 
Violet Hayesnek nehéz élete volt eddig. Fiatalon család nélkül maradt, szülei megoldatlan gyilkosságának emléke még mindig benne él.  Örökbefogadó családoknál élt, felelőtlen szülőkkel, drogokkal volt körülvéve és elhanyagolták, miközben próbálta legyőzni azon éjszaka fájdalmának emlékét, mikor szüleit elvették tőle. Azonban nehéz úgy felejteni, hogy nem kapott lezárást - és folyamatosan arról álmodik, mi is történt azon az éjjelen.  Hogy túlélje, távolságot tart mindenkitől és megtiltja magának, hogy bármit is érezzen.
Aztán Violet találkozik Luke-kal. Azonnal összetűzésbe kerülnek egymással, mégsem képesek távol maradni a másiktól. Bár küzdenek ellene, mégis lassan megnyílnak és olyan érzések ébrednek bennük, amiket egyikük sem érzett még. Rájönnek, hogy mennyire is hasonlítanak egymásra. De valami másra is fény derül: a múlt mindig utolér...
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Ha new adult, akkor tudom, hogy Jessica Sorensen könyveihez bátran nyúlhatok, mert majdnem biztos, hogy egy szórakoztató történetet kapok.


Luke és Violet mindketten nagyon sötét múlttal rendelkeznek, amely kihat jelen életükre is. Egyik drogdíler, de mondhatni kényszerből, másikuk pedig igencsak szoros kapcsolatot ápol az alkohollal. 
Mindkettejük szerint külön világhoz tartoznak, ám mégis rettentően sok a közös bennük és ahogy erre apránként ráébrednek, úgy nő köztük a vonzalom is. Ám az élet és a véletlen közbeszól, és kiderül valami, ami egész kapcsolatukat derékba töri.

Ha minden igaz, ez már az ötödik könyvem az írónőtől. Nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok, de erre mégsem voltam felkészülve. Az eddig általam olvasott regényei közül ez volt a legsötétebb, legtragikusabb. Valahogy az egész regényen valami reményvesztett hangulat ült és a boldogság szinte minimális mennyiségű volt. Nem is csoda, hiszen két elég húzós háttérrel rendelkező főszereplővel van dolgunk. Ám a legdurvább az, ami tudtukon kívül összeköti őket.
Kb. 30%-nál egy ilyen elejtett fél mondatból jöttem rá, mi is lesz ez a szál. Teljesen egyértelmű volt, de mégis reménykedtem  benne végig, hogy én néztem el. Reménykedtem, mert nem akartam, hogy az amúgy is borzalmas életük, amibe talán egy picinyke fény került, még borzalmasabbá váljon.

Violet nem elég, hogy kiskorában végignézte, amint szüleit hidegvérrel meggyilkolják, de utána árvaként családról családra vándorolt. Zaklatott személyisége miatt sehol nem tudott megmaradni huzamosabb ideig. Ez azonban abszolút nem az ő hibája, szerintem inkább a befogadó családokon múlt, hogy nem voltak képesek kezelni a múltját és az ebből adódó speciális tulajdonságait és személyiségét (mondjuk azt sem tartom kizártnak , hogy némelyikük nem is tudott róla). Így köt ki Prestonnál, akinek gyakorlatilag cserébe az ellátásért segít dílerkedni. Preston a szállás mellett mást is szívesen adna Violetnek, amit a lány nagyon keményen és határozottan elutasít, ekkor kell költöznie -ismét - ám ezúttal már nincs hová.
Luke édesapja hamar elhagyta a családot, így az akkor még kisfiúra maradt, hogy ellássa a drogfüggő édesanyját, akinek olyan különböző kéréseinek is eleget kellett tennie, mint pl neki kellett beadnia  a heroint intravénásan édesanyjának, ami egy életre megsebezte őt. A múltbéli emlékeket és fájdalmát a folyamatás ivással próbálja orvosolni, főleg, mert a nyári szünet közeledtével egyre többször jut eszébe, hogy issza kel ltérnie anyjához.
Ez a nyári lakóhely nélküliség hozza a két szereplőt közelebb egymáshoz.

Nagyon cukik voltak, kár, hogy baromi kevés ilyen boldog pillanat jutott nekik, az azonban biztos, hogy szükségük volt egymásra, hogy ki tudjanak lépni abból az önpusztító élethelyzetből, amiben voltak. Az más kérdés, hogy a végére talán még annál is rosszabb helyzetbe kerültek mindketten.
Egy igazi érzelmi hullámvasút volt az egész történet és tényleg nem tudom, hogyan oldható meg ez a végére kettejük közt kialakult hatalmas feszültség. Nyilván, ha reálisan gondolkodnak, képesek lehetnek megoldást találni, de kérdés, hogy egy ilyen, érzelmekkel ennyire túlfűtött helyzetben képesek lesznek - e tisztán, a valóságnak megfelelően, torzítás nélkül nézni a tényeket.
Amennyire bírtam a The Coincidence of Callie and Kaydenben Seth-et, itt annyira nem volt szimpatikus a viselkedése. Úgy fújt Violetre, mint egy hisztis macska, pedig semmi oka nem volt rá. Ő is külső alapján ítélte meg a lányt, mint ahogy sokan mások is, de nem vette a fáradtságot ( még Luke bizonygatására sem), hogy a felszín alá ásson és jobban megismerje az igazi Violetet.
Seth párja viszont nagyon aranyos volt, jó kis "szövetséget" kötött a lánnyal, akinek pont erre volt szüksége.
A vége függővég. Nem olyan nagyon, de mégis. Violet kétségbeesésében egy nem éppen okos döntést hoz, és nagyon kíváncsi vagyok, miként is fog kimászni ebből a helyzetből.
Callie és Kayden párosa is szerepelt a könyvben, de nem sokat, csak itt- ott bukkantak fel, lényeges szerepük nem is igazán volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)