Itt a hosszú hétvége és nincs kedvem semmit sem csinálni, csak olvasni. Még posztot írni sincs kedvem. (igaz, ágyneműt cserélni meg takarítani sem volt kedvem, de mégiscsak meg kellett csinálni...) Ilyenkor jönnek jól ezek a töltelék könyves tagek, mert így írok is, meg nem is.
A mostaniban az olvasással összefüggő problémákról lesz szó, ezzel kapcsolatban vannak kérdések, amit igyekszem megválaszolni. A taget innen szedtem.
1. 20.000 könyv van a TBR (várólista) listádon. Hogyan döntöd el, hogy mi legyen a következő olvasmányod?
Ez egy rémálom volt, legalábbis régebben. Emlékszem mennyit kínlódtam azon, hogy mi legyen a következő könyv, amit kézbe veszek. Ezt is akartam, meg azt is, de jó lett volna amazt is olvasni. Ismerős, ugye? Most már annyira nem stresszelek ezen. Hó elején mindig betervezek pár olvasmányt nagyjából sorrendbe állítva őket., Valamiért így nem kérdés, hogy mi kerül a kiválasztottak közé, ráadásul így nem kell azon agyalnom, hogy mi legyen a következő, és ha becsúszik még mellé 1-2 tervezetlen, az sem gond. Ez így bevált, és nincs idegeskedés meg hajtépés.
Régebben végigszenvedtem, meg tulajdonképpen most is. Nagyon kevés az, ami annyira nem tetszik, hogy leteszem, bár nem is mindig a nem tetszés az oka. Fél kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan van, amit nem olvastam végig (Müller Péter: Varázskő, Beautiful Creatures, Tijan: Carter Reed, Patrick Ness: The Knife of Never Letting Go). Többnyire azonban kapnak egy esélyt, és végigolvasom őket, mert naivan bízom abban, hogy változik még pozitív irányban a dolog annyira, hogy ne kelljen szenvednem rajta. Viszont, amit egyszer letettem, azt nagy valószínűség szerint már nem fogom még egyszer a kezembe venni. Valahogy érzem pár oldalból, ha egy könyv annyira nem nekem való.
Nem próbálom meg. Erre tökéletes példa a tavalyi várólista csökkentés. December elején már csak egy könyv volt hátra, de úgy is maradt, pedig az időbe simán belefért volna. Egyszerűen agyban dőlt el a dolog. De nem igazán veszem ezeket véresen komolyan, már csak a magam nyugalma érdekében sem. Ezek a kihívások inkább csak iránymutatók és motivációk, de semmiképpen sem olyan célok, amiknek a teljesítésébe bele kell döglenem.
koncepciót). Hogyan birkózol meg a tudattal?
Nehezen, és sokat morgok miatta, de sajnos megváltoztatni nem tudom a helyzetet, így végül belenyugszom. Nagyon bosszantó, hogy nem adnak egységes képet a polcon, de úgy vagyok vele, hogy legalább megvan.
5. Mindenki - még az ismerőseid anyukáit is beleértve - imádnak egy könyvet, amit te ki nem állhatsz. Kivel osztod meg az érzéseidet?
Na, erre tökéletes a blog. Leírom, hogy én mit gondoltam róla és a hasonló gondolkodású emberek csak úgy felbukkannak, majd jól megvitatjuk velük a dolgok állását. Többek között ezért szeretek blogolni, összehozza a hasonló ízlésű embereket.
6. Egy könyv olvasása közben sírás határán állsz nyilvános helyen. Mit teszel?
Hála a jó égnek, nem egykönnyen sírom el magam könyvön, így ez az eset viszonylag ritka. Ha mégis előfordul, akkor igyekszem tartóztatni magam, amíg kevésbé nyilvános helyre érek, és nem feltűnő, hogy zokogok, mint egy kisgyerek.
7. Most jött ki az egyik általad kedvel sorozat folytatása, de az előző rész nagy része teljesen kiesett. Újraolvasod az előző részt? Vagy kihagyod a folytatást? Leírást keresel hozzá goodreadsen? Vagy csak sírsz tehetetlenségedben?
Na, ez már sokkal ismerősebb helyzet, mint az előző kérdés által felvetett szituáció. Ember (olvasó) legyen a talpán, aki még nem találkozott ezzel a problémával ebben a sorozatokkal tömött könyves világban. Lassan szinte más már nem is lesz csak sorozat, az önálló könyvek kiszorulnak vagy legalábbis nagyon - nagyon ritkák lesznek.
Ráadásul a sorozatrészek minimum fél éves (de általában inkább egy éves) kihagyásokkal követik egymást. Ha csak egy sorozatot kéne követni és közben nem olvasnánk mást, akkor még hagyján, de mikor a két rész között van legalább 20 - 30 másik könyv, amit elolvasok, nehéz minden részletre emlékezni. Az azonban szóba se jöhet, hogy kihagyom a folytatást.
Azokat, amiket jobban szerettem, természetesen újraolvasom. Az átlagosaknál általában keresek egy - egy spoileres leírást és annak segítségével frissítem fel kissé már megkopott emlékeimet az előző kötetről.
Vannak olyan könyvek is, amelyek tökéletesen összefoglalják a sokadik részben, hogy mi történt a megelőző részekben, persze szigorúan a történetbe ágyazva. Kicsit olyan, mint a filmsorozatoknál az elején a Previously on......
Viszont vannak olyanok is, amiknél menet közben ugranak be a részletek, ami mondjuk nem feltétlenül segít megoldani a rejtélyt, ha az is van. De annyi idő meg egyszerűen nincs, hogy minden megelőző részt újra olvassak. Akkor mást sem csinálnék, csak újraolvasnék, az új megjelenések meg csak halmozódnának...
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy akinek eddig kölcsönadtam, azokról tudtam, hogy teljes mértékben rájuk bízhatom a szépségeimet, nem esik majd semmi bántódásuk. Amúgy sem vagyok kimondottam irigy, tehát szívesen adok kölcsön és eddig még nem ért rossz tapasztalat, így nem utasítanék vissza egy ilyen jellegű kérést (persze nyilvánvalóan ez csak ismerősökre vonatkozik, idegenek szóba sem jöhetnek).
9.Olvasói válság. Elkezdtél, majd félre is tettél 5 könyvet az elmúlt hónapban. Hogy lendülsz át a mélyponton?
Úgy, hogy kiéheztetem magam és egy ideig nem olvasok semmit. Vagy "komfort olvasok", azaz olyan könyveket olvasok újra, amik nagy kedvencek és tudom, hogy nem fogok csalódni bennük. Ez a stratégia eddig tökéletesen működött.
10. Annyi jó könyv jelenik meg, amit majd' meghalsz, hogy olvashass. Hányat veszel meg valójában ezek közül?
Maradjunk annyiban, hogy többet, mint amennyit el tudnék olvasni. Ezért van egyre több olvasatlan könyv a polcon.
11. Miután megvetted a szép új könyveket, amiket alig vártál, mennyi ideig ülnek a polcodon, amíg elkezded őket olvasni?
Haha. Ez vicces kérdés. A válasz az, hogy változó. Van, amit azonnal befalok, van, ami akár éveket is vár mielőtt hozzájutok. De ezért a friss megjelenéseket okolom, mert mindig letolják a régebbieket a várólista éléről.
Van olyan könyvem, amit megvettem 3 évvel ezelőtt, hogy nagyon - nagyon olvasni akarom, és még mindig a polcon várakozik. Ki érti ezt?
Ezek lennének hát a válaszaim a könyves problémákra. A kérdések szabadon vihetők és megválaszolhatóak. Ha esetleg elviszitek, szóljatok, mert elolvasnám a ti válaszaitokat is és a linket is szívesen kiteszem.
Mindenkinek jó pihit a hosszú hétvégére, és jó olvasást!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)