figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2017. július 13., csütörtök

Minden, ami nem könyv Tag

Abstractelf blogja ma lett 4 éves (Boldog szülinapooooot! 💝📦), ezt egy nem könyves tag kitöltésével ünnepelte, amire engem is meginvitált.
Lássuk hát a szempontokat!

2017. július 9., vasárnap

Féléves könyves kiakadás tag 3.0

Ma reggel, a kávém szürcsölgetése közben szétnéztem, mi a helyzet a külföldi blogvilágban. A szokásos blogposztok mellett szembetűnt, hogy többen is előrukkoltak a féléves összesítéssel egy tag formájában.

Elolvastam néhányat, majd rájöttem, hogy ezt én is ki szoktam tölteni a nyár derekán. Azonnal ugrott is be az elhatározás, hogy bizony ezt a szokást nem most fogom megszakítani, és bizony idén is megcsinálom, összegezve ezzel az első félévemet könyvek terén.

Általánosságban elmondható, hogy szélesebb palettán mozogtam az előző évekhez képest, már, ami a műfaji eloszlást illeti. Több komfortzónán kívüli regényt vettem kézbe, bár pont azon gondolkodtam, hogy nem is tudom, jelenleg pontosan hol húzódnak a könyves komfortzónám határai. Kicsit keresgélős periódusban vagyok olvasás terén (is). Olvastam thrillert, non-fictiont,  önéletrajzi regényeket (ezek mind nagyon bejöttek), olvastam fantasyt, mesekönyvet, szépirodalmat, klasszikust, middle grade korosztálynak szóló történeteket és néhány YA könyvet is. Szóval nagyon szórt a mezőny, de bizonyos szempontból nem bánom.

2017. július 2., vasárnap

Victoria Scott: Hear the Wolves

Sloane vadász.

Éppen ezért nem kéne félnie semmitől. De mióta édesanyja elhagyta a családot, ő pedig fél fülére elveszítette hallását egy hóviharban, nehezére esik beszélnie az emberekkel, és szinte majdnem lehetetlenné teszi, hogy bárhová menjen vagy bármit csináljon anélkül, hogy apja és nővére látótávolságban lenne. Éppen ezért fél egyedül maradni.

Amikor mégis egyedül hagyják otthon két éjszakára, Sloane pánikba esik. Majd hó kezd esni és nem akarja abbahagyni. Egyik szomszédja egy balesetben megsebesül, és a néhány ember, aki Rusic városában maradt, el kell hogy érje a folyót, ahol egy csónak vár kikötve - ez az egyetlen lehetőségük, hogy kijussanak egy orvoshoz az elzárt kis alaszkai városkájukból.

De az erdő jéghideg, a farkasok pedig éhesek. Sloane és a kis csapat lassan kifogy az élelemből, energiából és az időből. A farkasok pedig éppen ekkor kezdenek el vadászni rájuk...
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Van valami úgymond "kattanásom", ami miatt vonzódom a túlélő sztorikhoz, valószínűleg, mert én magam tökéletesen alkalmatlan vagyok a túlélésre. Az már csak hab a  tortán, hogy pont Victoria Scott új könyve esett ebbe a kategóriába. Nem sokat gondolkodtam azon, hogy megvegyem -e, még akkor sem, ha tudtam, hogy middle grade korosztálynak szóló regény.