Rob Thomas: Mr. Kiss and Tell (Veronica Mars #2)

A Neptune Grand Hotel mindig is a tengerparti városka legelitebb szállodája volt, a gyanús ügyletek és közismert botrányok ellenére, amik láthatólag együtt járnak az elit vendégekkel.
Mikor egy nő azt állítja, hogy az egyik alkalmazott brutálisan megtámadta az egyik szobában, és ott hagyta őt haldokolni, a tulajdonosok tisztában vannak vele, hogy egy puskaporos hordó van a tulajdonukban. Veronicához fordulnak, hogy bizonyítsa vagy cáfolja a nő történetét.

Az ügy súlyos tények, titokzatos események és nem éppen együttműködő tanúk bonyolult keveréke. A hotel nem hajlandó átadni a foglalási listát, az áldozat pedig nem hajlandó elárulni, kivel is találkozott aznap este.
A helyzethez hozzátartozik az is, hogy az eset hónapokkal ezelőtt történt, az áldozat emlékezete egy kicsit ködös és a szálloda biztonsági kamerájának felvétele is hiányos.
Ahogy Veronica a hiányzó részeket igyekszik pótolni, világossá válik, hogy valaki hazudik. De ki? És miért?
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Tűkön ülve vártam Veronica Mars újabb kalandjait, és amint megérkezett, azonnal le is csaptam rá.

Egy lányt összeverve, félholtan találnak az út mentén elhagyatva. Veronica Mars pedig természetesen ott terem, ezúttal hivatalos megbízásból kifolyólag, ráadásul, mint később kiderül, némi köze is van az áldozathoz. De nem is Veronicáról lenne szó, ha nem így lenne.

Imádom Veronica történeteit olvasni/nézni/hallgatni, mindegy, hogy milyen formában kapom, ami azért meglepő, mert nem vagyok kimondottan krimi rajongó. Azonban Neptune mocskos bugyraiban történő események elég szövevényesek ahhoz, hogy teljesen lekössön. Meg hát ugye ott van a drága Logan is. De róla majd később, mert ha most elkezdek áradozni, akkor nem sok értelmes információt fog tartalmazni a bejegyzés (mondjuk erre így sincs túl sok garancia...)

Szóval a regény 100%-ig Neptun volt, tele mocskos játszmákkal, gyilkosságokkal, mindennel.

Most egy erőszakos bűncselekmény borzolta fel a városkát és megint érvényes volt az, hogy a végén teljesen más irányba ment el a nyomozás, mint az olvasó (azaz én) eredetileg gondolta volna, bár ez a sorozat ismeretében nem meglepő.

Olvasás közben sokat gondolkodtam azon, hogy ajánlanám - e a könyveket olyannak, aki nem látta a könyvek alapjául szolgáló filmsorozatot. Azért jutott eszembe, mert ebben a részben elég sok visszautalgatás van a filmsorozat bizonyos részeire, némelyek összefüggésben vannak ezzel a jelenlegi üggyel, némelyekkel csak egy kis kitérőt tesznek a nosztalgia a rögös útján. Nyilvánvalóan az én rajongói szívem csak úgy röpködött örömében, mert felidézett bizonyos részeket és bizonyos szereplőket, de nem tudom, hogy egy avatatlan szemnek ez menyire lehet zavaró és mennyit von le számára az egyébként tök jó könyvből.
Mert a könyv az jó, bár azt el kell mondani, hogy szerintem egy kicsit sután fejeződött be a nyomozás része. Nem igazán ütött nagyot, sőt még különösebben meglepő sem volt, azonban szerencsére ez csak egy szelete volt a történetnek, emellett több fronton is zajlottak az  események. 

Ott volt Weevil pere egynek, aztán ott volt a sheriff választás, és harmadiknak a Logan - Veronica szál. Az utóbbi volt a kedvenc, úgyhogy most pont ezért, erről fogok írni. Aki nem akar róluk áradozást olvasni, az nyugodtan átugorhatja a poszt hátralévő részét.

Szóval a párosunk. Imádom őket, még úgyis, hogy képtelenek huzamosabb ideig boldogan élni, de ez a film verzióban is jellemző volt. Viszont minél inkább szenvednek, annál inkább drukkolok nekik, hogy végre legyen egy nyugodtabb, boldogabb periódusuk. Nem könnyű a helyzetük, főleg Logan "munkája" miatt, ráadásul, ha otthon is van, az nem jelent semmit, mert Veronicának is igencsak erős a kötelességtudata, talán túlságosan is. Szóval nem egy szokásos páros. Voltak egyébként nagyon aranyos pillanataik, főleg amikor közösen vettek kiskutyát.. Aztán ott volt a temetéses jelenet, ami mondhatni vízválasztónak bizonyult, elsősorban Veronica részéről. Emellett megrendítő is volt, még olvasói szemmel is egy kicsit.
Természetesen már Veronica sem a régi, felnőtt ő is, ezért igyekszik egyensúlyt teremteni párkapcsolata és munkája között, még akkor is, ha ez néha elég nehéz. Rettenetesen képes átadni magát a nyomozásnak és ez sokszor a Logan-nel töltött idő rovására megy, de rá kell jönnie, hogy ez így nem mehet tovább.
A regény folyamán volt egy pont, amikor a fejébe ötlött Leoval (tudjátok, az a helyes, volt rendőrfiúcska, akivel fiatalabb korában kavart) kapcsolatosan egy bizonyos gondolat, amiért megcsaptam volna egy kicsit, bár, ha jobban belegondolok, kicsit érthető, hogy miért is merült fel benne ez a dolog.

Ami a folytatást illeti, nem tudom lesz -e, még nem láttam semmi nyomát, de én csak remélni tudom, hogy Rob Thomas tarsolyában van még jó pár Veronica Mars sztori, és meg is osztja ezeket a rajongókkal.
Legalább még egyet írjon, amiben Logan és Veronica végre megkapják a megérdemelt happy endjüket.