Book Heaven

2018 nagyon vegyesen telt, történtek rossz és jó dolgok is. Az mindenesetre megállapítható, hogy olvasásilag jobb évet zártam tavaly. Na, nem mennyiségileg, hanem minőségileg. Elsősorban az volt a célom év elején, hogy annyira visszavegyem a tempót, hogy újra igazán élvezni tudjam az olvasást, mert az utóbbi években egyre inkább azt éreztem, hogy csak átsuhanok az adott könyveken, és nem élvezem őket igazán. Ezt a célt sikerült elérnem, amit mi sem bizonyít jobban, hogy több jó könyvvel, több maradandó olvasmánnyal gazdagodtam, mint a korábbi években. Azt hiszem, ezt a taktikát megtartom jövőre is, mert annak semmi értelme, hogy a mennyiség a minőség rovására megy.

Elérkezett az idő az év utolsó összegzéséhez. A december várakozásaimnak megfelelően sikerült olvasás szempontjából, tudtam abban az ütemben haladni, amit elterveztem.

Forrás: www.myplasticfreelife.com Idén viszonylag hamar elengedtem a kihívásaim nagy részét, részben időbeosztási problémák miatt. Ennek ellenére, azért sikerült jó néhányat teljesítenem, viszont volt, ami sajnos nem jött össze.  Nem baj, 2019-ben ismét nekifutok, aztán meglátjuk mi lesz. Az idei évben a könyveim mennyiségét is  drasztikusan csökkentettem, így már tudom nagyjából, hogy ilyen mennyiség mellett mi az, ami belefér és mi az, ami nem. A célok egyébként nagyjából maradnak a jövőre is, maximum kisebb változtatások lesznek rajtuk. Lássuk, mi volt az, amit sikerült kipipálnom a kitűzött célok közül , és mi az, amit nem.

Nagyon vártam már Jamie McGuire új sorozatát, mert imádtam a tűzoltófiúkat az előző sorozatban. Darby az oltártól szökik meg erőszakos vőlegénye elől, és Colorado Springs egyik hoteljében köt ki, ahol talál nyugalmat lelhet. Azonban ez a hely mindenről híres, csak nem a nyugalomról. Némileg csalódott voltam, amikor rájöttem, hogy az első főszereplő hím tulajdonképpen nem is tűzoltó, hanem ex-FBI-os, ex-tengerészgyalogos. Az azonban kárpótolt, hogy itt-ott szerepeltek a tűzoltók is: Zeke, az ausztrál csapat, sőt még Tyler és Taylor Maddox is. De ez nem meglepő, tekintve, hogy a könyv tulajdonképpen párhuzamosan játszódik a Maddox ikrek egyik könyvével (azt viszont most meg nem mondom, hogy melyikével), így a szereplők jó része ismerős, de mellettük természetesen újak is felbukkannak.

Forrás: imagenesmy.com Ezt a posztot mióta írom, mindig nagyon várom, hogy kitehessem, olyan jó lelkesedni az új megjelenések iránt. Tulajdonképpen ez a poszt váltotta a régen havonta jelentkező friss megjelenéseket, de mivel ez csak évente egyszer van, így még nagyobb izgalom övezi részemről. Ilyenkor lehetőségem van rendszerbe szedni, mit mikor kell várni, ami nem egy rossz dolog. 2018-ra 13 regény volt a listán , amiből ha jól számoltam 10 ténylegesen meg is jelent, ami egész jó. Az viszont annyira már nem, hogy ebből a tízből én csak négyet olvastam. A többi hathoz épp nem volt hangulatom, így kimaradtak egyelőre.

Mivel is kezdhetném ezt a bejegyzést, mint azzal, hogy 2018-ban megint csak elhasaltam , igaz csak átvitt értelemben (bár kb. két órája sikerült hólapátolás közben a  igazából is taknyolnom egy nagyot, de ez a poszt szempontjából nem releváns információ, ahogy az sem, hogy nem magassarkú csizmában kellett volna nekiesni a lapátolásnak a meredek felhajtón.). Mondjuk ez részben várható volt, mert elég sokat csapongtam, már ami a műfajokat és az olvasnivalókat illeti. Több könyvbe belekezdtem, majd letettem, majd újra kézbe vettem, megint letettem és elkezdtem valami teljesen mást. Év közben a kihívásaim nagyját is elengedtem, ami szintén nem segített. Remélhetőleg 2019-ben kicsit jobb lesz a helyzet.

A november meglepő módon nagyjából az terveimnek megfelelően zajlott, azt leszámítva, hogy mivel a hónap nagy részében helyettesítettem a közvetlen kolléganőmet, így a minden másra szánt időm jelentősen csökkent. De talán most már visszaáll a rend, és a december normális ütemben telik. Egyébként, ahhoz képest, hogy kevés időm volt olvasni, elég sok könyvvel végeztem.

J.A.Redmerski régóta a kedvenc íróim közt van, bár az is igaz, hogy mostanában nem igazán olvastam tőle. Tavaly volt  a kezemben Killing Sarai második része, azóta viszont semmi, de ez lehet, hogy nem véletlen. Siennát a munkája vitte Hawaii-ra, ahol a sors az útjába sodorta Luke Everettet. Luke olyan dolgokra ébreszti rá a lányt, ami gyökeresen változtatja meg az életét pár hét alatt. Azonban a fiú nem volt teljesen őszinte...

Meg lehet kövezni, de akkor is szeretem McGuire könyveit. Kíváncsi voltam rá, hogy a számára eddig ismeretlen ya mystery-szerű műfajban mit alkot. Elliot fiatalon találkozik Catherinnel, és hamar beleszeret, ám a sors közbeszól és elválasztja a szerelmeseket. Évekkel később, mikor újra találkoznak, a körülmények korántsem ideálisak, de kitartanak egymás mellett a végsőkig.

Az októbernek úgy lett vége, mintha nem is lett volna. Csak most, a végén eszméltem, de ez részben annak köszönhető, hogy nagyon sok minden történt a magánéletemben. Könyvek terén ez már nem igazán mondható el, nem sokat olvastam. Illetve ez így nem igaz, inkább úgy fogalmaznék, hogy nem sok könyvet fejeztem be. Azonban ez, az előző hónappal ellentétben nem az időhiánynak köszönhető, hanem az olvasott könyvek hosszúságának.

Az első részről írt bejegyzésemkor még úgy volt, hogy nem lesz folytatása a regénynek, viszont annyira kíváncsivá tett, hogy miként oldják meg az életüket, hogy kissé el voltam keseredve második rész híján.  Így, ugyan meglepődtem, de nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy mégis lesz folytatás, ráadásul kettő is. Az Allendale-i négyes és Heaven elballagott a gimnáziumból, várja őket az egyetem, a szabad élet egy új helyen, vizslató tekintetek nélkül. Ám az, hogy maguk mögött hagyták a középiskolát, még nem azt jelenti, hogy a baj is elkerüli őket.

Nem is tudom, miért esett erre a könyvre a választásom. Maga a fülszövege önmagában nem biztos, hogy elég lett volna, de ahogy elolvastam a leírást, és ránéztem a borítóra, volt egy megérzésem, valami megfoghatatlan kis motoszkálás a fejemben, ezért belekezdtem. Slade elveszítette mindenét, szó szerint, így szinte egyenes út vezetett számára a tengerészgyalogosok közé. A kiképzés alatti szabadságán barátja által ismerkedik meg az angyali kinézetű Austynnal. De vajon van jövőjük? Akar egyáltalán tőle valamit a lány? És mi lesz, ha igen?

Az előző havi összegzésem kissé megcsúszott, és ezáltal rövidke is lett, viszont most időben vagyok. Mondjuk, sok mindenről nem tudok beszámolni, úgyhogy hosszúnak ezt az összegzést sem nevezném majd. 

“You don’t get to choose who you love." Rettenetesen vártam az If I'd Known folytatását, nagyon kíváncsi voltam, mi lesz Lanával az új helyszínen, de bevallom, nem erre számítottam. Lana a büntetése részeként a Blackwood magániskolába kerül. Megismerkedik jó néhány emberrel, akik elsőre nagyon kedvesnek és hozzá hasonlónak tűnnek, de mégsem biztos benne, hogy megbízhat bennük, főleg a rejtélyes üzenetek, illetve inkább fenyegetések után.

Kicsinykét megcsúsztam a havi összegzéssel, de sajnos technikai gondjaim akadtak, ugyanis két héttel ezelőtt a laptopom kilehelte a lelkét, az újat meg a reméltnél hosszabb ideig tartott beszerezni. De újra itt vagyok, és pótolom az elmaradásom. Nagyon fura egyébként ennyivel később összegzést írni, mert szinte már nem is emlékszem rá, hogy mi történt augusztusban. Ezért is jó, hogy több fronton is vezetem az olvasmányaimat, így nem vész el az információ.

"We’re all cursed—every single one of us." Mindenkinek van egy átka. Lanáé az őszinteség, és ez keveri őt nagyon nagy bajba Egy lány, két testvér, egy átbulizott este, és az a fránya rossz időzítés. Ennyi elég , és Lana máris nyakig ül a pácban. amiből láthatólag nincs kiút. Vagy mégis? Teljesen véletlenül fedeztem fel még decemberben, hogy Rebecca Donovan szinte titokban kiadott egy új regényt. Természetesen, rajongó lévén, azonnal bele is kezdtem. Más jellegű volt, mit az eddigi könyvei, de jó történet volt, amit az is jól mutat, hogy most már másodszorra olvastam. Igaz, ebbe az is belejátszik, hogy nem rég jött ki a folytatása, és nem ártott egy kicsit felfrissíteni a memóriámat.

El sem hiszem, hogy már a 12. résznél tartunk. Olyan keveset haladtunk, és mégis olyan nagyon sokat. Egy dolog azonban nem változott, és ez nem más, mint a lelkesedésem. Sang és a fiúk visszatértek az Ashley Watersbe, ám ezúttal más státuszban. Most már Sang is a Blackbourne csapat tagjaként van jelen, ami úgy tűnik, kissé megzavarta az állóvizet, és jóval veszélyesebbé tette a helyzetet. Azt hiszem, említettem már, hogy az ilyen hosszú ( 10 rész feletti) sorozatokra nagyban jellemző a hullámzás, olyan szinten, hogy az egyik kötet erősebb, míg a másik esetleg egy kicsit gyengébb. A Ghost Bird sorozat eme része határozottan az erősebbek közé tartozott.

Nagyon hullámzó a hangulatom mostanában, ami az olvasást illeti. Elkezdek egy könyvet, amit már régen kinéztem magamnak, majd viszonylag hamar rájövök, hogy mégsem akarom olvasni, mert nem csúszik, nincs hozzá igazán hangulatom. Így jártam az Enjoying the Chase-szel is, ezért kezdtem nézelődni valami más olvasnivaló után. Az újdonságok között bukkantam rá erre a könyvre, és amikor megláttam rajta a reverse harem kifejezést, tudtam, hogy megtaláltam a megfelelőt. Heaven egy átlagos lány, aki elégedett azzal a helyzettel, amiben van, szinte láthatatlan, nincs sok barátja, nem nagyon figyelnek rá a társai a suliban. Ám ez radikálisan megváltozik, mikor legjobb barátja a segítségét kéri. Onnantól a lány a figyelem középpontjába kerül, még a híres, megközelíthetetlen Allendale-i négyes nyit felé. Persze ezzel párhuzamosan a rosszakarók is előkerülnek, és nem is akármilyenek.

"Napfény járja át a szívem újra Csak egy szál bikinit hoztam el az útra. Újra érzem a balatoni lázat, Budapest várhat míg vége van a nyárnak!" (4F Club  - Balatoni láz) Akár ez is lehetett volna a mottóm a júliusi hónapra, de sajnos későn jutott eszembe. Sebaj, a lényeget így is visszaadja. Sűrű volt a július, de nagyon jó, megjártam a Balatont, pihentem, volt readathon is...

Nagyon vártam már ezt az egy hetet, már csak azért is, mert mostanában nem tudtam annyit olvasni, mint amennyit szerettem volna, de ez a hét lehetőséget adott rá, hogy kicsit behozzam a lemaradásom. Lássuk, hát hogyan is zajlott és mennyit sikerült olvasnom.

Itt az év fele, így ideje számot adni ismét arról, hol is tartok az olvasmányaimmal. Bevallom, nagyon sok mindent elengedtem már most, azok közül amiket év elején kitűztem célul, de nem bánom. Most jól esik, hogy nem köt semmi, nem kell alkalmazkodnom igazán semmilyen kihíváshoz (illetve csak nagyon minimálishoz), és azt olvashatom, amihez épp abban a pillanatban kedvem van. Így talán még nagyobb kedvvel olvasok, és remélhetőleg ez a második félévben is így marad.

A hét elején/közepén meghirdetésre került a III. Nagy Nyári Read-a-thon , így időszerű volt összeszednem, hogy én mit is fogok olvasni ezalatt az egy hét alatt.

Igeeeeen, ismét eljött a nyár dereka, és ezzel együtt a Nagy Nyári readathon ideje is. Kérdés nem volt, hogy megszervezzük - e, Abstractelffel együtt imádtuk tavaly és azelőtti évben is, reméljük idén is legalább annyira jó lesz a hangulat. A struktúra nem változott, ugyanúgy 1 hét áll majd rendelkezésere a résztvevők számára, hogy minél több könyvet elolvassanak. Lesznek mini-challengek, lesznek olvasósprintek, lelkesítő emailek, és a facebook csoportunk is megmarad, ahol majd jól ki lehet beszélni a nehézségeket, sikerélményeket.

Az idei év egyik nagyon várt megjelenése volt Briana Pacheco új regénye, ami a tavalyi év egyik kedvencének a folytatása. Azt hiszem, ezzel nagyjából mindent meg is magyaráztam. McKenzie nagy nőcsábász hírében áll, ezért sem kerültek közelebb egymáshoz Phoenix nővérével, Blake-kel, aki mondhatni pont Mac ellentéte. Ha ő szerelmes, akkor fejben már a első randik után a közös életet tervezi: házasság, gyerek, kutya stb. Ám egy esküvő mindent megváltoztat...

"Ha végre itt a nyár, és meleg az idő, az ember strandra jár, mer' ragyog az idő." ( Beatrice - A pancsoló kisleány) Igen, végre itt a nyár, úgyhogy lehet a strandra vonulni hétvégenként egy kellemes könyvvel. Persze, csak, ha olyan az idő... A június valamiért nagyon - nagyon - nagyon gyorsan eltelt, mintha nem is lett volna. A blogot kicsit hanyagoltam, könyves vélemény nem is került fel, csak töltelék posztok. Azonban ez nem azt jelenti, hogy nem olvastam egész hónapban. Szó sincs róla. Egyszerűen, csak írni nincs kedvem, de az olvasás azért még - hála a jó égnek - megy.

Forrás:boldomatic.com Kit ámítunk? Mindenkinek vannak olyan könyvei, amiket régebben imádott, de most már más szemmel néz rá, esetleg észrevette a hibáit, amit korábban a lelkesedés miatt nem látott vagy egyszerűen csak annyit változott az ízlése, hogy már nem kötné le. Na, ezekből próbálok én most összeszedni tízet. Sajnos nem volt nehéz dolgom, sok olyan könyv van, ami már nem hoz lázba, még ha az emléke szép is.

A hónap, amikor sok mindent elengedtem. Akár ezt a címet is adhattam volna a posztnak, mert tényleg erről szólt a hónap. A magánéletben is elengedtem dolgokat, meg könyves téren is. Könyves téren többnyire azért, mert egyszerűen a kihívások által meghatározott olvasmányok nagy százalékban nem igazán jöttek be, illetve nehezen haladtam velük. Így úgy döntöttem, hogy innentől szabad a vásár, azt olvasok, amit akarok, kihívásokról függetlenül.

Gyakorlatilag csak a véletlennek köszönhető, hogy annak idején belebotlottam az Illuminae - trilógia első részében. A sci-fi műfaja nem áll kimondottan közel hozzám, így álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem majd. Meg azt sem sejtettem, hogy ilyen hamar elérkezik a befejező rész (mondjuk a Gemina befejezésekor pont nem tudtam elképzelni, hogy eljön majd ez a pillanat...) A Heimdall megsemmisült, a túlélők élete egy hajszálon függ- Ám ekkor kiderül, hogy a Kerenzán is maradtak még túlélők, akik hajlandóak harcolni önmaguk és családjuk szabadságáért. A cél: valahogy egyesíteni az erőket és felvenni a harcot a BeiTech erői ellen.

Abstractelf lepett meg ezzel a taggel (na jó, nem lepett meg, mert előre bejelentette, hogy meg fogom kapni tőle) . Első ránézésre van jó pár olyan pont, amihez nem lesz egyszerű könyvet találni, de azért próbálkozom. Lássuk, sikerül - e.

Nagyon vegyes, fárasztó és legfőképpen sűrű hónap áll mögöttem, ami meg is látszik az olvasott könyveim mennyiségén. Ráadásul valahogy amiket olvastam sem voltak kimondottan emlékezetesek, egyet kivéve. Nem tudom, ez minek tudható be.

Eljött ez a pillanat is, lezárult a játék a páros mozijegyért, ami Éjjeli napfény című film premier előtti vetítésére szól, 2018. április 18., szerdára, 19 órától az óbudai MiMozinkba a Maxim Kiadó jóvoltából. Remélhetőleg a nyertes nagyon örül majd a jegynek, és még jobban remélem, hogy tetszeni fog neki a film! De most már nem húzom az időt, íme a sorsolás: A nyertes tehát: Bettina. Kérlek, figyeld az email fiókodat, hamarosan küldöm a levelet a részletekkel!  Amennyiben a nyertes nem válaszol ma 18 óráig vagy nem tud elmenni a vetítésre, akkor új nyertest sorsolok, úgyhogy, akik nem nyertek, ma még nézzék szorgosan a postafiókjukat 19 óráig, hátha... Köszönöm, hogy velem játszottatok!

Ismét egy jó kis nyereményjátékot hoztam számotokra a Maxim kiadó jóvoltából. Az Éjjeli napfény című film április 19-től látható a magyar mozikban, a film alapjául szolgáló, azonos című regényt pedig a Maxim kiadó hozza el nekünk a Dream válogatás részeként, szintén április 19-én. A történet: A 17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak. Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét. Miközben támogatj

Sok dolog van, amit az emberek nem tudnak rólam, de talán, amikor majd olvasnak ezekről a dolgokról, megértik azt az utat, amit végigjártam és azt, hogy miért követtem el bizonyos hibákat. A felnőtt életemben történteknek nem sok értelme van, ha az ember nem tudja, milyen volt számomra felnőni. Vissza kell térnem a fiúhoz, mert ő sokkal többet tud mesélni nálam... Karácsonyra kaptam a könyvet Abstractelftől, és nem is okozhatott volna nagyobb örömet vele! Rögtön az ünnepek alatt el is olvastam, de korántsem voltam biztos benne, hogy akarok róla bejegyzést írni. Aztán idővel, mikor leülepedett az élmény, rájöttem, hogy ennyit megérdemel a könyv meg maga az ember is.

Először is, Boldog Húsvétot és azzal járó kajakómát mindenkinek! Én tegnap már megsütöttem 2 adag linzert, meg megcsináltam egy hatalmas adag kókuszgolyót és a készítésétől (meg az illatoktól) jól is laktam, így már nem tudok ránézni sem. Mondjuk ez a palacsintával is így van. Mire megsütöm, tele is leszek vele. De egy picit elkalandoztam. Mivel április elseje van, álljon itt halálosan komolyan a havi összesítés.

Folytatván a hagyományt, elérkezett az idő, hogy bővítsem a sorozatos nyilvántartásomat a 2017-ben kezdett sorozatokkal. Ezúttal is frissítésre kerülnek az előző adatok: első , második , harmadik , negyedik , ötödik , hatodik , hetedik . 2017-ben nem kezdtem olyan sok új sorozatba, de azért így is akad néhány, lássuk, melyek ezek.

Az újdonságok között bukkantam erre a regényre, és nagyon megtetszett a fülszövege, így belekezdtem annak ellenére, hogy az íróról semmit nem tudtam.  Egy jó tanács: a goodreads-en található fülszövegét kerüljétek, mert szinte az egész sztorit elspoilerezi. Willnek meggyilkolták a bátyját, ő pedig bosszút esküszik, ahogy azt a szabályok diktálják. Vajon el tudja téríteni ettől valaki vagy könyörtelenül végrehajtja a feladatát?

Ahogyan az a blogon is látszik, az írási kedvem még mindig nem érkezett meg, de az olvasással nincs gond. Bár, az is igaz, hogy ez a hónap kevésbé volt jó könyves szempontból. Mondjuk a januárt nagyon nehéz túlszárnyalni, mert akkor kimondottan sok jó könyvvel találkoztam, de talán márciusban sikerül, mert sok az ígéretes olvasnivaló.

Már nagyon ki voltam éhezve egy jó kis Hopkins - féle free verse regényre, amire csak akkor jöttem rá, amikor elkezdtem olvasni. Arra is csak a vége felé ébredtem rá, hogy ez a történet bizony kapcsolatban áll az írónő másik regényével, a Triangles cíművel, mondhatni annak a spin-offja. Azonban annak ismerete nélkül is tökéletesen megállja a helyét a Tilt, amit jól jelez az is, hogy 80 valahány százaléknál tűnt fel, hogy a kettő egyáltalán kapcsolódik egymáshoz. Három főhősünk élete 1-1 ponton kapcsolódik egymáshoz, itt-ott összefonódik az élettörténetük, de emellett mindhármuknak meg kell küzdeniük önmagukkal, a családi drámákkal, az indentitásuk felfedezésével vagy éppen a felnőtté válás adta problémákkal, helyzetekkel.

Forrás:Meermetstickers.nl Ugyan mostanában nem igazán iszom teát - pedig imádom -, inkább a smoothie-knak hódolok, kísérletezgetem, mi az ami bejön és mi az, ami nem, mit mivel érdemes kombinálni, ennek ellenére kaptam egy Teaszünet - díja drága tag - díleremtől, Abstractelftől . A vélemény írói kedvem még stagnál, még mindig nincs ihletem, maximum 5-10 mondatos értékelésekre a gr-en, de a többi posztfajtával elvagyok, így jól jött ez a tag. Lássuk, miről is szól.

A január bizonyos szempontból nagyon jól sikerült, bizonyos szempontból viszont folytatta a tavalyi tendenciát. Sokkal jobb könyveket sikerült olvasnom, mint az utolsó hónapokban, ami szuper, viszont írni róluk továbbra sincs igazán kedvem, mondhatni élvezem a felhőtlen olvasást. Igen, tudom, hogy ez a blog szempontjából nem éppen szerencsés, de azért van még egy - két tartalékom, addig hozom azokat, amíg visszaáll (remélhetőleg) a rend. Ennek ellenére a összegzést mindig is szívesen írtam és írom most is, főleg, mert van miről.

Vajon a Télapó is volt kisfiú? Kik voltak a szülei? És hogyhogy nem öregszik? Miért titokban oson be a házakba? És mióta repülnek a szarvasok?! Kik azok a koboldok, és egyáltalán, milyen egy Igazmondó Grimpli?  Ha ezek a kérdések régóta fúrják a te oldaladat is, ez a könyv neked szól. Végre mindent megtudhatsz, méghozzá a leghitelesebb forrásból! Készen állsz, hogy megismerd Nikolas kalandokkal, hóval, csupa lehetetlennek hitt dologgal (és még több hóval) teli történetét? Akkor kezdődjék a karácsonyi varázslat. Az utóbbi években mindig nagyon nehezen jött meg a karácsonyi hangulatom a nagy rohanásban, így a mostani alkalommal biztosra mentem, korán elkezdtem karácsonyi dalokat hallgatni, lakást díszítgetni meg ilyesmik. Viszont valami jó kis karácsonyi regénnyel bajban voltam, nem tudtam igazán, mihez is nyúljak. Valami olyat kerestem, ami ízig - vérig karácsonyi és nem csak nyomokban tartalmaz ünnepi hangulatot. Keresgélés közben bukkantam rá Matt Haig: A lány, aki megmenti a k

Karácsony előtt valamelyik héten azon gondolkodtam, hogy 2017-ben nem is volt olyan igazán elsöprő olvasmányélményem. Tudjátok, amitől úgy oda meg vissza van az ember.  Lori Foster MMA-s sorozatának első részét szerettem, így titkon ara számítottam, hogy a második rész is jó élményt nyújt majd. Nyújtott is, igaz, nem elsöprőt, de legalább elindultam a jó úton. Denver első profi meccsére készül új klubja színeiben, mikor végre sikerül közel kerülnie ahhoz a lányhoz, aki után már elég rég óta áhítozik, Cherryhez. Azonban a lánynak az eltitkolt múltja megzavarja  a boldog egymásra találást, viszont Denvert meg nem olyan fából faragták, hogy megriadjon egy ilyen problémától. De vajon valósan mérte fel a veszélyeket?