Az újdonságok között bukkantam erre a regényre, és nagyon megtetszett a fülszövege, így belekezdtem annak ellenére, hogy az íróról semmit nem tudtam.
Egy jó tanács: a goodreads-en található fülszövegét kerüljétek, mert szinte az egész sztorit elspoilerezi.
Willnek meggyilkolták a bátyját, ő pedig bosszút esküszik, ahogy azt a szabályok diktálják. Vajon el tudja téríteni ettől valaki vagy könyörtelenül végrehajtja a feladatát?
Külön örültem neki, hogy a leírás alapján izgalmasnak tűnő történet free-verse-ben, vers formában íródott. Ez már alapból plusz pontnak számított.
A regény a bandaháborúk világába kalauzol, ami már önmagában egy érdekes téma. Kegyetlen, de érdekes.
Azonban nem elsősorban emiatt döntöttem az olvasása mellett, hanem azért, mert bármennyire is hihetetlen, de a regény tulajdonképpen mindösszesen néhány percet vesz igénybe. Egészen pontosan annyit, amennyi idő alatt az ember lifttel leér a 7. emeletről a földszintre.
Nagyon érdekelt, hogy miként lehet egy egész regényt összehozni egy ilyen rövid időtartamra építve.
Ennyi idő alatt kell a főszereplő Willnek eldöntenie, hogy bosszút tud-e, akar - e állni bátyjáért, meg tudja - e ölni azt a személyt, aki feltehetően a szeme láttára lőtte le saját vérét.
Rövid az idő, de mégis megtudunk mindent, ami a történet teljes megértéséhez szükséges. Visszatekintésekből ismerjük meg a múltat, mi is történt Will testvérével, Will maga miként élte meg a történteket, illetve azt, hogy mit is kell tennie. A szabályok teljesen világosak: nincs sírás, nincs árulás, állj bosszút.
Will pedig eltökélt, hogy bosszút áll, még akkor is, ha azt sem tudja biztosan, hogy ki is a célpont, csak tippel, ezért is sorsdöntő a hetedikről lefelé vezető rövid út. Át kell gondolnia, mit is fog tenni, de ez baromi nehéz, ha az emberben olyan heves érzelmek tombolnak, mint Willben.
Az egyes emeletek között akadnak segítői, bár elsőre nem mindegyikük tűnt egyértelműen segítségnek. Arra viszont jó volt a felbukkanásuk, hogy jó pár dolgot megtudjunk a múltból és a Willt körülvevő világról.
Ahogy azt a bevezetőben is mondtam, más irányba ment el a történet, mint amire számítottam, de nem bántam, mert így is elég egyedi volt és elgondolkodtató.
Azt szerettem a legjobban, hogy nyitva maradt a vége, így tovább lehet gondolni az ember erkölcsi meggyőződésének megfelelően. Vannak olyan regények, amelyeknél nem igazán elfogadható ez a fajta nyitott vég, de Reynolds történetének esetében kimondottan jól működött.
A másik, ami nagyon tetszett, azok az anagrammák voltak, ami a megfelelő helyen és időben tökéletesen kiegészítették a sztorit és illettek bele.
Összességében nagyon érdekes regény, ami pár óra alatt kiolvasható. Örülök, hogy a kezembe került, de a véleményekből az egyértelmű, hogy azokra jóval nagyobb hatással volt/van, akik a való életben is a könyvben szereplő közeghez hasonlóban élik mindennapjaikat, és testközelből tapasztalnak meg hasonló eseteket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)